Magánéletem


Úgy érzem letelepedtem és boldog is vagyok. Isten adott egy csodás feleséget és gyermekeket és most már ők az én otthonom, ahová tartozom. Nem olyan rég még a "Nagyvilág" volt az a hely ahol otthon éreztem magam igazán, de az egy külön életforma, amit a hátam mögött kellett hagyni. Köztudott, hogy az ember életében a változások szükségszerűek. Aki életében nincs változás egy idő után, ott megrekedés van.

Szeretem, amikor az élet halad, megy előre. Most ennek az időszaknak, a megállapodásnak jött el a sora. Házat építettem, van egy kis telkünk, állataink néhány, fákat ültettünk, amelyeket látni szeretném, ahogy felnőnek.
Csodálatosnak tartom a fák növekedését, nagyszerű figyelemmel kísérni és közben rádöbbenni az évek múlására. Ilyenkor számot vetek az elmúlt idők eredményeivel, kudarcaival. Ám nemcsak a múltban élek, a jövő fontosabb, hiszen nekünk is vannak céljaink, vágyaink.

Egyik kedvenc életfilozófiám: nemcsak a pillanatnak és a gyönyörnek élni, hanem céltudatosan, fegyelmezetten, felelősséget vállalva tetteinkért, beszédünkért, gondolatainkért.

Úgy vélem nem az számít, hogy meggazdagodunk-e vagy sem, hanem anyagi helyzetünktől függetlenül megmaradjunk embernek becsülettel. Amikor majd eljön az idő és el kell köszönnünk ettől a földi léttől, ne kelljen majd szégyenkeznünk. Ellenkezőleg, magunkat vállalva, bátran, büszkén az Örökkévaló szemébe nézhessünk, és azt mondhassuk: "megcsináltuk".