Utazásaim


Nem olyan régen még senkinek sem tanácsoltam az olyan típusú utazgatást, amit és folytattam. Úgy találtam olyan, mint a drog, az ember függővé válik és nehéz leállni róla, nehéz abbahagyni. De magamból indultam ki és másnál talán nem így működik.

A lényeg, hogy rajongtam új helyekre menni, ott eltölteni egy kis időt - néha pár napot, néha fél évet - majd továbbállni. fel akartam fedezni az egész világot. Sok időt töltöttem a tengerparton. Volt, hogy az óceán partján béreltem szállást és minden reggel korán lejártam csak úgy... sétálni, ücsörögni, elmélkedni. Sokat fotóztam a hullámokat, a partot, a sziklákat. Próbáltam jól az emlékezetembe vésni, ha lehet egy életre. Általában csak rövid időre jöttem haza Magyarországra és kis idő múlva már újra mehetnékem volt.

Élvezetem a kozmopolita életet és közben igyekeztem megmaradni EMBERNEK, aki nem merül el a drogokban és egyéb függőségekben, mint környezetemben oly sokan, de érdekli az adott nép kultúrája, történelme, földrajza. Szerettem ismerkedni a helybéliekkel, ellátogatni otthonaikba, megismerni életkörülményeiket, szokásaikat...


Kedvenc útikönyv sorozatom a Lonely Planet (Magányos bolygó) volt. Néha egy-egy utam során, ahogy leszálltam a gépről, bementem az első könyvesboltba és vettem egy példányt az adott országról. Hátizsákos utazók számára íródott többnyire és nem gazdag turistáknak, akik bőrönddel érkeznek, és a reptérről mennek tovább taxival az előre lefoglalt hotelba. Én mindig a legolcsóbb Backpackers-öket és hostel-eket kerestem fel szállás ügyében, amihez ezek az útikönyvek kiváló segítséget nyújtottak. Minden egyes ilyen "turista szállónak" megvan a sajátos hangulata a sok ágyas szobáival és közös konyháival, ahol mindenki magára illetve barátaira főzhet. Kedveltem ezeket a szakadt, lelakott kis helyeket. Emberközeliek, barátságosak, kiváló lehetőséget nyújtanak az ismerkedésre. Néha egy fárasztó nap után a közös nappaliban elnyúltam a kanapén -ha éppen szabad volt- és belemerültem az új könyvembe a hely tanulmányozására.

Gyakran ott helyben béreltem egy kerékpárt, hogy azzal járjam be a látnivalókat. Sokkal gyorsabb így leküzdeni a távolságot, mint gyalog és olcsóbb, mint a "turista módszer" (taxi, busz, bérelt autó), vagy csak a kerékpározás öröméért.

Így utazgatni a világban szerintem izgalmasabb és élménydúsabb, mint utazási irodán keresztül, mivel magam szervezek mindent ott helyben. Csoportos túránál már nem működik ez a módszer olyan jól, ha mindig improvizálni kell, hiszen azoknál több szervezés és előkészület szükséges.

Nem egyszer volt, hogy fáradtan érkeztem, a hátizsák is eléggé húzta a vállam és mindenekelőtt szállást kellett találni. Az árat többször úgy kellett keményen kialkudni, majd főzni valamit és talán még mosni is lefekvés előtt, mivel 1-2 váltás ruhánál többet egy utazó nem cipelhet magával mindenfelé.

Egyszer pl. már sötétedett Kairó utcáin, amikor megérkeztem. Nyakamba vettem a belvárost súlyos zsákommal, hogy keressek egy helyet, ahol megalhatok. Egyik hostel-ból a másikba mentem mire sokadikra megtaláltam a nekem megfelelőt; a végén már csak a lefekvéshez volt erőm. Másnap reggel frissen, tele izgalommal ébredtem, hisz nem tudtam, mi fog történni...

A fantasztikus az, hogy ez az izgalom megmaradt évekig bármikor új helyen jártam és remélem, már így is marad örökre.